Miért van az, hogy mások boldogok?
Miért nem lehet mindenki boldog?
Én is szeretnék boldog lenni,
Mint a madár, szárnyra kelni.
Repülni városon, országon át,
Megtalálni szívem választottját!

Jégházak ajtaján,
Jégkezek kopognak,
Jéghideg arcomon,
Jégkönnyek csorognak,
Jéghideg szívemben,
Jéghideg szerelmed,
Jéghideg a tűz is, 
Mert nem hiszed SZERETLEK!!

Szeretnék könnycsepp lenni,
Szemedben megszületni,
Végigfolyni arcodon,
S meghalni az ajkadon.

Csak egy bűn van a világon,
Mely fáj és éget,
Pedig csak két szó:
"Szeretlek téged!"

Egy komor este, a hold szürke fénye  
 Tép utat a szomorú, halk sötétségbe;
Sikolya hallatszik a sötét árnynak,
Midőn szakad szét a gyötrő bánat.
 S helyébe eljő, egy sötétebb kor,
Hol már kínzó remény sem honol;
 Egy kietlen pusztaság, ez maradt,
Hol nincs több hajnal, csak alkonyat.
 E komor sötétben reszketve bújva,
 Írom végső soraimat újra meg újra;
 Kezem folyton csak inog, s remeg,
 Midőn papírra íveli, már kínzó neved.
 Tudom jól, elrontottam nagyon,
 S hiába mondom: nem volt alkalom;
 Hisz lett volna, csak gyáva voltam
 Füledbe súgni legbenső vágyam.
 Most és örökké a másé vagy már,
S engem csak gyötör a kínzó magány;
 Szívem darabokra tépi a sötétség,
 Nincs többé remény, nincs többé szép.
 Most, hogy eljött hát az utolsó alkonyat,
 Kívánom: testem nyugodjon por alatt;
 Hisz már nem vagyok senki többé,
 Érzelmek nélkül, a pusztán dermedek kővé. 

 

Oldal: Versek$
Az összetört szívű emberek oldala - © 2008 - 2025 - remenytelen-szerelem.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat